Túl sok gondolat...

...van a fejemben napközben, és mire ideérek nagyritkán, a java kiröppen.

Hogy mennyire édes, amikor a kiskecskét utánozza, félszegen, halkan (mememe).

Hogy mennyire idegesít, amikor nem eszik, viszont a kajástálban szeretne túrni a kis evőeszközével, aminek egyenes következménye, hogy 3 m sugarú körben minden kajás lesz.

Hogy mennyire zabálnivaló, amikor locsolja a virágokat a derekáig érő - azért üres - locsolókannával.

Hogy elolvadok, mert már ad puszit.

Hogy síkideg vagyok, mert még mindig nem akar integetni és tapsolni. A tenyerembe viszont belecsap.

Hogy ultraügyes, mert szalad, kérésre nagyot lép, átlépi a vastag csöveket az udvaron, egyedül felmászik a lépcsőn a kisvödrével.

Hogy milyen nehéz, amikor megyünk a lovardához a birkákat megnézni, és még véletlenül sem menne egy lépést sem.

Hogy virágokat és fűszereket szed a kisvödörbe.

Hogy azonnal szétnyom minden paradicsomot, ami a keze ügyébe kerül. És egy kicsi koktélparadicsomnak hozzávetőlegesen 642 magja van, legalábbis ránézésre.

Hogy üvöltve rohan a kutyák után, azok meg farokbehúzva menekülnek előle.

Hogy egész délelőtt egy hangot nem ad, és csak bújik hozzám, ha közös programot szervezünk a szomszédcsajjal és a 2 hónappal idősebb kisfiával, kizárólag ismerős terepen.

Hogy mennyire örül az apjának, ha hazaér.

Hogy mennyire örül a cicimnek. Vagy egy szilvának. Vagy egy félujjnyi víznek a vödrében. És hallatja azt a jellegzetes kis hangot, amivel eleinte csak a cicimnek örült kb. 8 hónapos kora óta.

Hogy naponta ötezerszer nyomja oda az ujjam valamelyik könyv valamelyik képére "Ezegy..." felszólítással, azaz nevezzem meg a bökdösött dolgot.

Hogy én naponta ötezerszer megteszem neki ezt.

Hogy felismeri a napocskát, oroszlánt, elefántot, cicát, labdát, könyvet, motort, cipőt, kutyát, zoknit, szőlőt, hintát, megszagolja a virágot.

Hogy csak tiszta pelusba kakál.

Hogy zabálja a szőlőt. És naponta kakál egy tömény szőlőhéj és -mag hurkát.

Hogy még mindig csak egy őrlőfoga van, és nagyon kínozza a másik három növésbenlévő dagadt.

Hogy nem kell neki se rágóka, se kenyér, se kétszersült, se keksz. Csak szőlő.

Hogy mért nem játszik a játékokkal, csak ha odaülök én is, és mutatom. Egyébként csak a könyvekkel foglalkozik.

Hogy mindenféle ülőalkalmatosságba IMÁD beleülni, ez nem túlzás.

Hogy nem elég nekem a saját kínkeservesen véghezvitt ruhavásárlásom és öltözködésem, most itt egy csepp leány, akit szintén az én fantáziátlan agyammal és lapos pénztárcámmal kell édesre és praktikusra (egyszerre!) öltöztetni.

Vissztekintés, mi volt egy éve:

Új mobil, ami jó videókat csinál. Így Micikémről már van mosolygós videó, persze ultracukker. Meglepi tesóköszöntés este, akkortájt Micc estefelé fürdetés előtt rendszeresen aludt fél órát. Szalóki Ágit hallgattunk már akkor.

Nem unatkozunk túl sokat

A kisnaplóm még mindig nincs meg. Tekintettel arra, hogy nagyjából heti 30 másodpercet keresem, nem túl nagy csoda. Pedig milyen fontos információkat tudnék rögzíteni belőle! Pl. hogy naponta hányszor és hánykor, melyik mellemből etettem Micit (sokszor sokat), mennyit aludt napközben (keveset) stb. Még jó, hogy azt nem írtam fel, hányszor mentem ki pisilni.... Bezzeg az érzéseimre, na azokra lennék most kíváncsi, de azt hiszem, egészen egyszerűen annyira intenzíven élem meg még ma is a mindennapjainkat (1 éve meg főleg), hogy percenként írhatnék valamit. Ez meg ugye nem lenne túl előnyös a gyerekre nézve, merthogy ő meg akkor folyamatosan ordítana csak, hogy nem vele foglalkozom. Vagy akkor nem lenne annyi írnivaló? Circulus vitiosus.

Na szóval ami kihozta belőlem most ezt: megszületett csütörtökön reggel 9 óra 1 perckor Micc unokaöccse, OA. És igen, a monogramját már szinte tökéletesen ki is tudja, khm, mondani.

És igen, én is ugyanúgy elfelejtettem, milyen pici is egy érett újszülött, pedig ugye bő 13 hónap telt csak el.
És igen, őt is rögtön tudtam, hogyan kell fogni, nem csak a saját gyerekemet.
És igen,  megkívántam ezt az időszakot. Nem, nem egy másik babát, hanem ha újraélhetném Micivel az első pár hónapot... Hogy jobban odafigyeljek rá, magamra, G-re, a gondolataimra, -----

Most jövök a babámtól, aki felébredt, de visszaaludt cicivel. A hétvégén 3 órát aludt mindkétszer délután, egy ébredéssel, jó lenne most is.

OA teljesen megnyugodott a hangomtól. Mondta is a húgom, hogy költözhetek hozzájuk :) - végülis mért ne!

Az én kis tojógalambom jól betojt a kórházban. Illegálisan a kórteremben tettem tisztába, meg szinkronban szoptattunk a tesókámmal, nagyon komoly volt.

Kutyalihegés az új tudomány, az egyik babavarrós csaj által inspirálva (vagyis inkább fogcsikorgatva, hogy az ő babája mennyi mindent tud, pedig egy cseppel sem okosabb, sőt, és Mici sokezerszer szebb, de a csaj iszony kioktató stílusú - de büszke voltam magamra, mert G nem vette észre, hogy nem csípem, jól lepleztem. Vagy inkább erre ne legyek büszke?)

Mert babavarrás is volt a hétvégén.

De ide inkább a gondolataim fognak kerülni. Az eseményeket megőrzik a fotók és a videók. A gondolatokat nem. Az elmúlt egy évem elveszett.

Nem vagyok naplóíró típus. Mindig olyan sutának éreztem leírva az érzéseimet. De Miciért kell. Pedig talán meg sem mutatom neki. Vagy csak ha gyereket vár majd. Szóval sok-sok év múlva.

Egy éve mi is volt?

Szokásos hétvégi családi összeröffenés. Micit akkortájt csak Rotyónak hívtam (sőt, Rotyátá, úgy illett rá). Még okrumpli is eljött, anyámék és tesók az ugye alap.

A jány kistigrisben a karunkon. Imádta, néha el is aludt. Beleóvatoskodtam már a hintába is néhányszor. Ezerszer megnéztük a Maroon 5 Misery című klipjét. Rotyó szerette a zenéjét, engem meg szórakoztatott a film.

Jellemző...

...rám, hogy nagy agyasan kitaláltam, hogy előtúrom a tavalyi határidőnaplómat, mert abba írogattam sokáig a Mickával kapcsolatos dolgokat.

Vajon megtaláltam? Nem. De nem adom fel, meg fogom keresni.

A hétvége irtó mozgalmasra sikerült. Jó lenne már egy nyugis, de most meg a nagytesók fognak jönni, főzés és takarítás vég nélkül (sóhaj). Diplomás htb. Ez vagyok én.


Szóval Mici kifejlesztett egy olyan vigyorgást, hogy összehúzza a szemét, és megmutatja az összes fogát. Az übercuki kifejezés nem elég rá, de sajnos a szókincsem meglehetősen visszafejlődött az elmúlt egy évben :) - elég annyi, hogy oda meg vissza volt érte mindenki. Nem mintha enélkül nem lenne ellenállhatatlan, de úgy tűnik, ez még fokozható.

Csütörtökön őriztük a húgomat, szó szerint. 38 hetes terhes, egyedül lett volna éjszaka, ezért meglepte a család testületileg. Mi hárman, meg az ikertesója. Mint az oroszok :).

Pénteken egész nap náluk voltunk. Micc egy pillanatra sem állt meg. Többször beleült az autósülésébe törökülésben, felmászott a fotelbe, ott is ücsörgött kicsit, aztán ment egy pár tízezer km-t. Enni nem akart és aludni sem. Sebaj, végülis ennél fáradtabb már nem lehetek.

Szombaton eljöttek a szüleim, hoztak kisfűnyírót. Igen, ez elengedhetetlen kellék egy falusi gyereknek. Szerencsére a játékbabakocsiról és arról az iszonyú gagyi tolhatós bicikliről le tudtam őket beszélni. Egyelőre... A délutáni alvás megint horror volt, dél helyett kettőkor aludt el.
G egész nap motorozott.

De a hétvége szenzációja: Mici ráült a kismotorra és hajtotta - hátra, mert ugye kúszni is hátrafelé kezdett először, az az irány a tuti. Aztán egyszer csak előre is. Pár lépést, utána elakad a sarka, de nem sok jót jósolok magamnak az elkövetkezendő hetekre.

 Vasárnap Bicskére mentünk. Először benéztünk G anyjához, Micc sokáig aludt a kocsiban. Utána G apjáéknál voltunk fél nyolcig, babgulyás, grillezés, sütizés. G öccsének a gyerekei horgásztak a tavakban. Mici hozta itt is a formáját, mindenkit meghódított.

Újabb szenzációk: mit mond a birka, mit csinál az oroszlán (segítek beeee, vááááá). Egyesek szerint azt is mondta, hogy bicikli, mások szerint azt, hogy fű. És egyik sem én voltam...

Tök- és kutyakajapakolgatás vég nélkül, a dísztökök belepróbálásra mindenki papucsába, illetve hogy melyik papucs funkcionál jobban táskaként - ilyen programpontok voltak még.

 El ne felejtsem: négy nap alatti lila foltok száma 5, ebből a legdurvább a pofazacskón.


Egy éve:

Ezen a napon jött haza a húgom Angliából egy év au pairkedés után, akkor látta először Micit. Aki nem tudom hány kiló és hány centi volt akkor, mert ugye a a kisnaplómat nem találom, de nem csüggedek. A fényképek alapján a bőre már elég szép volt, viszont a feje tetején szinte teljesen kihullott a haj. Gyakorlatilag egyik napról a másikra. Nagggyon durván nézett ki, mint egy szerzetes.

Nagyjából egy éve voltam a 6 hetes kontrollon is, előtte meg beugrottunk a munkahelyemre. Mici menő farmercuccban, én aránylag jól néztem ki a mostanihoz képest (fejileg mindenképp). Akkortájt a Mézga család volt műsoron naponta 126-szor, meg a Virágéknál ég a világ. Napközbeni alvás nem volt zökkenőmentes akkor sem, de ennél azért egyszerűbb volt.

 



Vasárn

Egy éve...

Mivel Micke már 13 hónapos, az aktualitások mellett megpróbálok visszatekinteni, mi lehetett egy évvel ezelőtt. Szerencsére fénykép van bőven, még jó, hogy a gyerek nem szenvedett látáskárosodást a sok vakuzástól...

Pénteken elmentünk a dorogi Palatinus-tóhoz, első strandolás. Árnyék, elkerített babaáztató, homokos part.
Háááát, a macskám harci üvöltéssel vetette bele magát a vízbe, egészen az első merülésig. Isteni élmény a jéghideg gyereket a felhevült testemhez ölelni nyugtatásképpen :P

Lángosevés, körteevés, barackevés, körtével rohangálás a törölközők között pucéran, csak hogy a fontosabb eseményeket említsem. Meg hogy extra szívás hárman menni, mert egyikünk a gyerekkel, a másik meg a pokrócon ülve próbál fényképezni és a kevés vagyonunkra figyelni. így a harci üvöltés sem került sajnos rögzítésre, mert ugye háttal voltam.

Szombat a húgoméknál Kt-n. Odabújt a pocakjához, mert ő ilyen. Mama vigyázott rá, amikor a lépcső sarka  csúnyán felsértette a combját. Na igen, szemüveg kéne anyukámnak, de nem merünk szólni...

Vasárnap végre hármasban. Kertrendezgetés, biciklizés.

Hétfőn G elhozta a székmagasítót, amit a vaterán lőtttem. Mit mondjak, az életminőségem javult vele egy fokot, Micc imád benne ülni. Igazából minden ülőkét imád, kisfotel, hintaló, kismotor, hinta; múlt héten gyors vásárlás közben beleült az auchanban kirakott akciós autósülésbe. Aztán a mellette lévőbe is... zabálnivaló.. Csak a mi autósülésünk kivétel gyakran :(


Egy éve:

Micke a bátyjával, aki sulikezdés előtt még átjött. Kissé nyűgös esti program, de a kádban már egy igazi békanő köszönt bennünket. Ez a kis büdös imád fürdeni, kb. két hetes kora óta. Természetesen a Pancsoló kislány volt az aláfestőzene (erről már leszoktam. Igazából valószínűleg akkoriban saját szórakoztatásomra énekeltem annyit.)

őrület...

... hogy mikre képes már a 13 hónapos csöppség (höhö, 10,1 kg, és állandóan cipelteti magát, persze, csöppség).

- tudja, hogy az usb-portot a laptop melyik részéhez kell csatlakoztatni
- tudja, hogy a kulccsal kell kinyitni a biciklizárat, sőt azt is, hogy a zár melyik részénél.
- felhúzza a montessori-toronyra az összes korongot, a tetejére is az jut, így rábiggyeszt még a lovacskát. És leveszi, és még egyszer. És büszke.
- tudja, hogy a szandit a lábára kell húzni. A Fétisszandált. Első napon már vele aludt délután. A szerelem azóta töretlen.
- tudja, hogy a hintában hártadőlve kell élvezni a mondókákat. Ha a mondóka elhallgat, fészkelődni kell, majd nyüszíteni, majd tekeregni. A mondóka újbóli felcsendülésére pedig újra megkönnyebbülten hátradőlni.

- tudja, hogy nyüszíteni és visítani érdemes, ha valami kell, vagy nem kell, vagy nem úgy kell, vagy nem ott kell.
-tudja, hogy ha irgalmatlan hangos ordításban tör ki, ha az apja akarja cipelni a Sparban, hogy az anyja öt percig tudjon vásárolni, akkor az anyja fogja cipelni.

- tudja, hogy a cékla finom és szép. A kezén is.
- tudja, hogy sok fehérjére van szüksége. Ezért semmiképpen nem eszik a főzelékből, ha a hús is mellette van. Sültcsirkéből pl. egy egész comb és szárnya combja lecsúszik. Anya csak néz és kopog a szeme, mert úgy számított, elég lesz a felsőcomb, a többit ő eszi meg.
- tudja, hogy gyümölcsből soha nem elég. Minden kézbe legalább egy. Gyümölcsnek számít a zöldparadicsom is a kertből.

...

Nem a családnak írom, Nem magamnak. Micinek, csakis. Már így is lemaradtam 13 hónapról (mármint az írásban való rögzítésről).
Hátha meg merem neki mutatni, ha felnő.

Most ordít, mennem kell.