A kisnaplóm még mindig nincs meg. Tekintettel arra, hogy nagyjából heti 30 másodpercet keresem, nem túl nagy csoda. Pedig milyen fontos információkat tudnék rögzíteni belőle! Pl. hogy naponta hányszor és hánykor, melyik mellemből etettem Micit (sokszor sokat), mennyit aludt napközben (keveset) stb. Még jó, hogy azt nem írtam fel, hányszor mentem ki pisilni.... Bezzeg az érzéseimre, na azokra lennék most kíváncsi, de azt hiszem, egészen egyszerűen annyira intenzíven élem meg még ma is a mindennapjainkat (1 éve meg főleg), hogy percenként írhatnék valamit. Ez meg ugye nem lenne túl előnyös a gyerekre nézve, merthogy ő meg akkor folyamatosan ordítana csak, hogy nem vele foglalkozom. Vagy akkor nem lenne annyi írnivaló? Circulus vitiosus.
Na szóval ami kihozta belőlem most ezt: megszületett csütörtökön reggel 9 óra 1 perckor Micc unokaöccse, OA. És igen, a monogramját már szinte tökéletesen ki is tudja, khm, mondani.
És igen, én is ugyanúgy elfelejtettem, milyen pici is egy érett újszülött, pedig ugye bő 13 hónap telt csak el.
És igen, őt is rögtön tudtam, hogyan kell fogni, nem csak a saját gyerekemet.
És igen, megkívántam ezt az időszakot. Nem, nem egy másik babát, hanem ha újraélhetném Micivel az első pár hónapot... Hogy jobban odafigyeljek rá, magamra, G-re, a gondolataimra, -----
Most jövök a babámtól, aki felébredt, de visszaaludt cicivel. A hétvégén 3 órát aludt mindkétszer délután, egy ébredéssel, jó lenne most is.
OA teljesen megnyugodott a hangomtól. Mondta is a húgom, hogy költözhetek hozzájuk :) - végülis mért ne!
Az én kis tojógalambom jól betojt a kórházban. Illegálisan a kórteremben tettem tisztába, meg szinkronban szoptattunk a tesókámmal, nagyon komoly volt.
Kutyalihegés az új tudomány, az egyik babavarrós csaj által inspirálva (vagyis inkább fogcsikorgatva, hogy az ő babája mennyi mindent tud, pedig egy cseppel sem okosabb, sőt, és Mici sokezerszer szebb, de a csaj iszony kioktató stílusú - de büszke voltam magamra, mert G nem vette észre, hogy nem csípem, jól lepleztem. Vagy inkább erre ne legyek büszke?)
Mert babavarrás is volt a hétvégén.
De ide inkább a gondolataim fognak kerülni. Az eseményeket megőrzik a fotók és a videók. A gondolatokat nem. Az elmúlt egy évem elveszett.
Nem vagyok naplóíró típus. Mindig olyan sutának éreztem leírva az érzéseimet. De Miciért kell. Pedig talán meg sem mutatom neki. Vagy csak ha gyereket vár majd. Szóval sok-sok év múlva.
Egy éve mi is volt?
Szokásos hétvégi családi összeröffenés. Micit akkortájt csak Rotyónak hívtam (sőt, Rotyátá, úgy illett rá). Még okrumpli is eljött, anyámék és tesók az ugye alap.
A jány kistigrisben a karunkon. Imádta, néha el is aludt. Beleóvatoskodtam már a hintába is néhányszor. Ezerszer megnéztük a Maroon 5 Misery című klipjét. Rotyó szerette a zenéjét, engem meg szórakoztatott a film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése