Túl sok gondolat...

...van a fejemben napközben, és mire ideérek nagyritkán, a java kiröppen.

Hogy mennyire édes, amikor a kiskecskét utánozza, félszegen, halkan (mememe).

Hogy mennyire idegesít, amikor nem eszik, viszont a kajástálban szeretne túrni a kis evőeszközével, aminek egyenes következménye, hogy 3 m sugarú körben minden kajás lesz.

Hogy mennyire zabálnivaló, amikor locsolja a virágokat a derekáig érő - azért üres - locsolókannával.

Hogy elolvadok, mert már ad puszit.

Hogy síkideg vagyok, mert még mindig nem akar integetni és tapsolni. A tenyerembe viszont belecsap.

Hogy ultraügyes, mert szalad, kérésre nagyot lép, átlépi a vastag csöveket az udvaron, egyedül felmászik a lépcsőn a kisvödrével.

Hogy milyen nehéz, amikor megyünk a lovardához a birkákat megnézni, és még véletlenül sem menne egy lépést sem.

Hogy virágokat és fűszereket szed a kisvödörbe.

Hogy azonnal szétnyom minden paradicsomot, ami a keze ügyébe kerül. És egy kicsi koktélparadicsomnak hozzávetőlegesen 642 magja van, legalábbis ránézésre.

Hogy üvöltve rohan a kutyák után, azok meg farokbehúzva menekülnek előle.

Hogy egész délelőtt egy hangot nem ad, és csak bújik hozzám, ha közös programot szervezünk a szomszédcsajjal és a 2 hónappal idősebb kisfiával, kizárólag ismerős terepen.

Hogy mennyire örül az apjának, ha hazaér.

Hogy mennyire örül a cicimnek. Vagy egy szilvának. Vagy egy félujjnyi víznek a vödrében. És hallatja azt a jellegzetes kis hangot, amivel eleinte csak a cicimnek örült kb. 8 hónapos kora óta.

Hogy naponta ötezerszer nyomja oda az ujjam valamelyik könyv valamelyik képére "Ezegy..." felszólítással, azaz nevezzem meg a bökdösött dolgot.

Hogy én naponta ötezerszer megteszem neki ezt.

Hogy felismeri a napocskát, oroszlánt, elefántot, cicát, labdát, könyvet, motort, cipőt, kutyát, zoknit, szőlőt, hintát, megszagolja a virágot.

Hogy csak tiszta pelusba kakál.

Hogy zabálja a szőlőt. És naponta kakál egy tömény szőlőhéj és -mag hurkát.

Hogy még mindig csak egy őrlőfoga van, és nagyon kínozza a másik három növésbenlévő dagadt.

Hogy nem kell neki se rágóka, se kenyér, se kétszersült, se keksz. Csak szőlő.

Hogy mért nem játszik a játékokkal, csak ha odaülök én is, és mutatom. Egyébként csak a könyvekkel foglalkozik.

Hogy mindenféle ülőalkalmatosságba IMÁD beleülni, ez nem túlzás.

Hogy nem elég nekem a saját kínkeservesen véghezvitt ruhavásárlásom és öltözködésem, most itt egy csepp leány, akit szintén az én fantáziátlan agyammal és lapos pénztárcámmal kell édesre és praktikusra (egyszerre!) öltöztetni.

Vissztekintés, mi volt egy éve:

Új mobil, ami jó videókat csinál. Így Micikémről már van mosolygós videó, persze ultracukker. Meglepi tesóköszöntés este, akkortájt Micc estefelé fürdetés előtt rendszeresen aludt fél órát. Szalóki Ágit hallgattunk már akkor.